Lantos Györgyi és Máté István

magyar szobrászművészek alkotói tevékenységéről


Miközben izmusok, stílusok de főleg személyek és csoportok tanúság nélküli harcai zajlottak a magyar képzőművészet - és talán az európai képzőművészet - ezredforduló környéki évtizedeiben, néhány, teljesítményével tüntető, de a kiszorítósdiból tudatosan kívül maradó művész, a csoportos kiáltozásokon és kiátkozásokon felülemelkedve, jelen időn és téren túlmutató műalkotások létrehozására koncentrálta erejét. Nélkülözhetetlen jelenlétük különállásukban gyökerezik.


Ilyen - olyan okokból volt már példa erre a magyar művészet történetében, a “jobbak elmaradnak” filozófiáját vállalók szigetként működve, szinte magányosan teremtettek világra szóló értékeket. Az irodalomban Adytól Kertészig sorolhatnánk neveket, de elég, ha a festő Csontváryra, Aba Novákra, a szobrász Medggyesyre vagy jelenünkhöz közelebb Varga Imrére, Swábi Lajosra gondolunk. Őket sem a sajtó, vagy a kétes értékű kritika, de a művész és közönségének alkotói teljesítményekben ágyazott, bensőségessé lett viszonya tette előbb vagy utóbb halhatatlanná.

















Lantos Györgyi és Máté István is ilyen egyszerre kívül maradó és mégis abszolút jelen lévő és már jelen is maradó művészek. Pályájukat biztos alapokra és kimeríthetetlen forrásokra építették. Működésükben összekapcsolódik a magyar szobrászat belső fejlődésére jellemző emelkedett ábrázoló szándék és az európai művészet élet centrikus, stilizáló, szimbolizáló nagy hagyománya, a görögök, a rómaiak, a reneszánsz és a későbbiek - csak kiragadott példaként - Rodin, Strobl, Mestrovis, Meggyesy, Mauza.


Lantos Györgyi és Máté István művészetében a hagyomány, a forma adekvát módját mindig kényes egyensúlyban a modernitással és mindig szuverén eszközhasználattal, saját gondolatokkal gazdagítva jelenik meg. Nem vesznek a fogmai újításokban. Művészetük a művészethistória közép-, vagy fő folyamatában szervesül, legjobb alkotásaik az európai kultúra nagy ethosát hordozták.


A két azonos identitású szobrász azonos szociális háttérből a magyar vidék iparos, kispolgári környezetéből érkezett. A Budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után - csak az igazán hiteles tehetségekre jellemzően - azonnal rátaláltak arra az alkotói útra (csakúgy mint egymásra a szerelemben és a fiatalon kötött házasságukban) melyhez immár több évtizedes pályafutásuk alatt nemcsak hűségesek voltak, hanem az eltérítések megkísértéseit sem élték kérdésként át.


Nem a meghökkentők, de az elfogadásra vágyók táborába tartoznak, ahogy az európai elfogadottságba kívánt tartozni mindig is az a családi, társadalmi, nemzeti háttér ahonnan jöttek és ahol maradtak, s amely hátteret, országot művészetükkel is képviselik.


Munkásságuk nem ismeri a kitérőket, a megalkuvásokat, az elbizonytalankodásokat. Témáik klasszikus kérdéseket vetnek fel modern környezetben. A válaszaik modern válaszok klasszikus eszközökkel, emberi kihívásokról, életről, halálról, jelenről, múltról.



Puskás István

Gulácsy Művészeti Galéria Igazgatója





LANTOS GYÖRGYI       -       MÁTÉ ISTVÁN

BEVEZETŐ                      KÉPGALÉRIA                    VIDEO               ELÉRHETŐSÉGEK